A galambok Herpeszvírus okozta fertõzése világszerte elterjedt, újabb szerológiai vizsgálatok szerint egyes területeken (például Belgiumban) akár az állomány 80%-a is fertõzött lehet. A vírust 1945-ben izolálták elõször, amikor egy korábban ornithosisként diagnosztizált megbetegedésrõl kimutatták, hogy az intranukleáris zárványok és a belsõ szervek elhalásáért egy addig ismeretlen, az ornithosistól immunológiailag különbözõ, de vele gyakran együtt elõforduló vírus a felelõs.

Kóroktan
A vírus burkos, kisméretû, köbös szimmetriájú, dupla szálú DNS-vírus (1. ábra). Felületén egyes glikoproteinjei immunszupresszív hatásúak. Ellenállóképessége kicsi, de váladékokban akár több hétig is életképes marad.

  1. ábra

Járványtan
A galamb Herpeszvírus szigorúan fajspecifikus, azaz a betegség terjesztésében és fenntartásában a galamb játssza a kizárólagos szerepet. A fertõzõdés aerogén úton, váladékkal, illetve ragályfogó tárgyakkal (etetõ, itató, szennyezett szállítójármû), sokszor versenyek alkalmával terjed. Az állományban mind szórványos esetek, mind akut járványok jelentkezhetnek; ez utóbbiak akár 10 %-os elhullással is járhatnak.
A vírussal természetes módon megfertõzõdött állományban a felnõtt galambok egy része látens módon hordozza a fertõzõ ágenst, és a fertõzést átadja utódainak is. Az elsõdleges fertõzõdés után késõbb a galambfiókák többsége maga is tünetmentes hordozóvá válik. Megbetegedés általában azoknál a - 6 hónaposnál fiatalabb - egyedeknél alakul ki, melyek a vírust nem hordozó szülõktõl származnak, illetve olyan vírushordozó galamboknál, melyeknek ellenállóképessége egyéb, a Herpeszvírustól független tényezõk következtében lecsökken.

Tünetek
Az esetek döntõ többségében a Herpeszvírus jól látható klinikai tüneteket nem okoz, csak lokálisan gyengíti a galamb immunrendszerét, így teremtve lehetõséget más kórokozók, elsõsorban baktériumok megtelepedésére.
Markáns szimptómák fõleg fél évesnél fiatalabb egyedeken szoktak jelentkezni. Az ilyen korú galamboknál a fertõzés 3-4 napos betegség után akár elhullással is járhat.
A betegség két fõ, klasszikus klinikai tünete a savós-hurutos kötõhártya-gyulladás (többnyire egyoldali, folyamatos könnyezés, szemgyulladás, úgynevezett csurgók illetve tócsák kialakulása a szem körüli tollazatban) és a szürkésfehér, elhalásos gócok kialakulása a szájban, a garatban és a gégében (2.ábra). További jellemzõ tünetek: étvágytalanság, zöldes hasmenés, levertség, interstitialis tüdõgyulladás, nátha és orrhurut. A diagnózis felállításánál azonban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a klinikai kórformák e teljes skálája egyszerre szinte sohasem jelentkezik.
A Herpeszvírus egyes törzseinél elõfordulhatnak idegrendszeri tünetek is, amelyek megjelenésükben igen hasonlítanak a Paramyxovírus által okozott megbetegedésekre: nyakferdülés, kóros fejkörzés, izomremegés, bizonytalan járás, részleges szárnybénulás, lábbénulás, járás- és röpképtelenség, imbolygás, koordinációs készség romlása. Ez utóbbi különösen veszélyes a postagalamboknál, hiszen a galamb verseny közben könnyen eltévedhet.
A gyakorlatban önálló Herpeszvírus fertõzéssel alig találkozunk, ráadásul, mint már említettük, a Herpeszvírusos megbetegedés sokáig látenciában maradhat, illetve csak nehezen vagy egyáltalán nem észrevehetõ tüneteket okozhat, ezért a tünetek nagyon sokszor elsõsorban a másodlagos kóroktól függenek, amely lehet: Chlamydia (ornithosis), Escherichia coli, Mycoplasma, Salmonella, Pasteurella, Streptococcus, Trichomonas stb. Ilyen esetekben a Herpeszvírussal való fertõzöttség gyanúját felkeltheti, hogy a galamb a másodlagos kórok kezelését követõen rövid idõn belül visszaesik ugyanabba a betegségbe, vagy más, a környezetben elõforduló, fakultatíve patogén kórokozót szed össze.

Kórbonctan
Kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok során gócos elhalásos hasnyálmirigy-gyulladást, interstitialis vesegyulladást és májnagyobbodást találunk, amelyet gócos elhalásos vagy vérzéses májgyulladás kísér.
Néhány esetben az állat begyében kóros hámszövet-elváltozások figyelhetõk meg; szintén elvétve fordul elõ, hogy a vékonybél nyálkahártyája bordóvörös, és benne híg, véres tartalmat találunk, valamint a légcsõben elhalásos, fibrines felrakódások láthatók.

Labordiagnosztikai eljárások
1. Szövettenyészeten való izolálás
A szövettenyészeten történõ izolálás az egyik legmegbízhatóbb módszerek közé tartozik, hátránya viszont, hogy igen drága és hosszú ideig tartó metodika.
2. ELISA
Sajnos jelenleg kereskedelmi forgalomban galamb Herpeszvírus ELISA-teszt nem kapható, pedig e metodikával igen könnyen és olcsón lehetne fertõzött egyedeket diagnosztizálni.
3. PCR
Viszonylag új, igen gyors módszer. Magas érzékenységgel és specificitással rendelkezik, ám meglehetõsen drága. Óriási elõnye, hogy a látenciában lévõ fertõzést is ki tudja mutatni.

Védekezés, megelõzés
A vírussal még nem fertõzött állományok esetében a vírus távoltartása a cél. Ennek érdekében a galambokat aktív immunizálásban kell részesíteni. Jelenleg csak egyetlenegy vakcina (Pharmavac columbi 2 inj. a.u.v.) van forgalomban, amely - Paramyxovírus komponense mellett - Herpeszvírus komponenssel is rendelkezik. A vakcina egy éves védelmet nyújt a vírus ellen. Mivel Magyarországon nagyon gyakori a Herpeszvírus-fertõzés (amely gyakran terjed versenyekre való szállításokon, kiállításokon, zsúfolt tartási körülmények között), ezért a biztos védekezés érdekében (különösen a Circovírussal fertõzött állományokban) javasolható a vakcina két alkalommal történõ alkalmazása 3-4 hetes különbséggel. Ezt az eljárást szaknyelven "boosterelés"-nek nevezik. Ilyenkor az egyszeri oltáshoz képest egy-két nagyságrenddel nagyobb mennyiségû ellenanyag képzõdik a galambokban, amely garantálja a tartós védelmet. Természetesen a tartási és szállítási körülmények javulásával a dupla oltástól eltekinthetünk, de erre Magyarországon az elkövetkezendõ 5-10 évben valószínûleg nem számíthatunk.
A vírussal fertõzött állományokban a vírus visszaszorítása és a fiatal fiókák fertõzõdésének megakadályozása a cél. Két eset lehetséges: a vírus vagy a virémia vagy a látencia szakaszban van.
A virémiás szakaszban mind a beteg, mind az egészségesnek tûnõ galambok oltása tilos, csakis a másodlagos kóroko(ka)t szabad kezelni. A szemtünetek gyógykezelésére kiválóan bevált a min. egy hétig naponta 5 alkalommal a galambok szemébe csepegtetett Tubocin szemcsepp vagy Oculoguttae Tobucini FoNo.
A vírus látens szakaszában levõ vagy a Herpeszvírussal még nem fertõzõdött állomány esetében az elsõ oltást a fiókáknak 4-6 hetes korukban kell adni, majd - a fent említett okokból kifolyólag - 3-4 hét múlva érdemes megismételni.

DR Hegedüs Gy Tamás