|
ADENOVÍRUSOK OKOZTA BETEGSÉGEK
2006.04.02. 12:12
 Felborzolt tollazat legyengült állapot sárga tallérszerü ürülék jellemzi a kóli okozta
fertözöttséget.
ADENOVÍRUSOK OKOZTA BETEGSÉGEK
Adenovírusok két típusa okoz galambokban megbetegedéseket, ezeket hagyományosan római számokkal (I-es és II-es típus) jelöljük.
első, I-es típusú adenovírust 1976-ban fedezték fel. A második, II-es típust 1992-ben, Belgiumban mutatták ki először, és mint a galambok hirtelen elhullást okozó betegség kórokozóját írták le.
adenovírusok ellenálló képessége nem nagy, a szokásos fertőtlenítőszerek percek alatt elpusztítják őket. A külvilágra került (és el nem takarított!) váladékokban azonban hetekig fertőzőképesek maradhatnak.
Az I-es típusú adenovírus fiatal galambokban okoz megbetegedéseket, jellemzően az év első felében. A járványok csúcsa júniusban szokta elérni maximumát. A II-es csoport minden korú galambot megbetegíthet, és nem mutatja az I-es oport évszakos eloszlását.
Kártétel, tünetek:
A fiatal galambokat megbetegítő I-es csoport elsősorban a bélrendszer sejtje támadja meg, vízszerű hasmenést okozva ezzel. (Ez valódi hasmenés, mert belekből származik, ellentétben a paramyxovírus okozta nagymérvű folyadék ürítéssel, amely a vesékből ered!) A coli baktérium gyakran támadja meg másodlagosan a lepusztult bélnyálkahártyát, ilyenkor a hasmenés tovább súlyosbodik, állaga megváltozik, és gyakori hányás is csatlakozhat a tünetekhez.A begy jellemző módon takarmánnyal telített. Az elhúzódó esetek súlyvesztésel járnak.
A II-es csoportba sorolt adenovírusok elsősorban a májsejteket támadják meg, a bélrendszer sokszor - legalábbis látszólag - egészséges marad. A májban viszont a vírus súlyos, kiterjedt károsodásokat okoz, amelyek gyorsan -az első tüneteket követően másfél-két napon belül - elhulláshoz vezethetnek bármely korosztályban. A betegség egyébként jellemzően tünetszegény: ha egyáltalán van idő a kialakulására, sárgás hasmenés és hányás léphet fel a gyors elhullás előtt. Boncoláskor a normálisnál világosabb, sárgás és duzzadt májat látunk, vörösen fénylő elhalt területekkel tarkítva.
A betegség letalitása, vagyis halálozási aránya általában 30% körül van, de leírtak már 100%-os (!) elhullással járó eseteket is.
Az I-es formát a vízszerű hasmenés miatt elsősorban a paramyxovírusos betegségtől, a II-es formát a hirtelen elhullás, a májkárosodás és a hányás miatt a mérgezésektől kell elkülöníteni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
