Fertözött   galamb  bélsara:    

A kokcidiózist az Eimeria nemzetségbe tartozó egysejtûek okozzák (galambban az E. labbanea, E, columbae). Minden galambállomány terhelt a kórokozóval, melyek fajspecifikusak, elõfordulhatnak más állatfajban, de ott megbetegedést nem okoznak (pl. baromfit vagy galambot evõ kutyában mutattak már ki baromfi eredetû kokcidiumot). Fõ fertõzési forrás a bélsárral szennyezett takarmány, ivóvíz, alomanyag, föld, ragályfogó eszközök (etetõk, itatók, cipõ, stb,). Legfontosabb terjesztõk az egészségesnek látszó, oocystakat ürítõ egyedek, melyek bélsarukkal terjesztik a kórokozót. A terjedés módja szájon át történik. A kórokozó a vékonybélbe kerül, a bélnyálkahártya-hámba jutva szaporodik. Kártétele következtében enyhe – súlyos fokú bélgyulladás, hasmenés jelentkezik, melynek következtében a gazdaszervezet jelentõs mennyiségû táplálékot, vizet, elektrolitokat veszít, az immunrendszere gyengül, a társfertõzésekre való hajlama erõsödik. A betegség akkor alakul ki, ha a fiatal, fogékony, kevésbé ellenálló szervezet nagy mennyiségû kórokozóval kerül szembe, vagy a kifejlett szervezet ellenálló képessége meggyengül. A tünetek között szerepel a nagy vízigény, nyálkás-vizes, bûzös-véres hasmenés, amely néha áttetszõ tócsaszerû bélsár formájában jelentkezhet. A borzolt tollazat, lesoványodás és elhullás sem ritka. A diagnózist a mikroszkópos vizsgálat erõsítheti meg. A prevenció része az idõszakonkénti állomány vizsgálat és kezelés, amelyre a legalkalmasabb hatóanyagok a potencionált szulfonamidok. Fontos az állományba kerülõ új egyedek karanténozása, kezelése, valamint sokat segíthet a probiotikumok, májvédõ és immunerõsítõ szerek alkalmazása, valamint az optimális állománysûrûség betartása.

Coccidiosis gyakorlati vonatkozásai

Sokak által ismert tény, hogy a súlyos fokú coccidium-fertőzés hasmenéses tüneteket okoz a galamboknál. Jelen közleményben az enyhe fokú fertőzés veszélyeit fogjuk tárgyalni, melynek kártétele első ránézésre jelentéktelen, mégis alapjaiban határozza meg galambjaink egészségét! A coccidiumok a bél lumenét borító hámsejtekben szaporodnak  A szaporodási ciklusok során két fázist tudunk elkülönítem: sejten belüli és sejten kívüli fázist. A sejten belüli fázisban történik a parazita osztódása (1,2), melynek végén több ezer fertőző parazita (3) hagyja el a sejtet. A sejt elhagyása során a hámsejt elpusztul, így megszakad a bélhám folytonossága, ami a baktériumok elleni védekezés első vonala. A hámhiány pár óra alatt képes regenerálódni, de ezen idő alatt szabad útjuk van a bélben megbújó baktériumoknak. A fakultatíve pathogén baktériumok (pl. Escherichia coli), melyek normál körülmények között semmilyen problémát nem okoznak, egy ilyen apró hámsérülés hatására betörhetnek a vérpályába és komoly fertőzést tudnak kialakítani.

Ezen egyszerű és igen gyakori példából jól látható, hogy bár önmagában egy kisfokú coccidiosis nem jelent problémát (hasmenéses tünetek ebben az esetben nincsenek! ! !), de olyan lehetőségeket teremt más baktériumoknak, amik komoly megbetegedést okoznak a galambnak.

A téma jelentőségére egy fertőzéses kísérlet során derült fény igazán. A kísérlet során igen magas koncentrációban adtak Salmonella baktériumot a galambnak szájon (csőr) át. A várakozással ellentétben ízületi probléma egyszer sem alakult ki.

Ez a következő okra volt visszavezethető. Az ép béllumennek köszönhetően csak kevés kórokozó volt képes a véráramba törni, így a szervezet fehérvérsejtjei megfelelő számban tudtak foglalkozni" a baktériumokkal. Természetesen így is kialakultak lázas tünetek, de szabad baktérium nem keringett a véráramban, így képtelen volt az izületig eljutni, és ott megtelepedni.

Ezen esetből is jól láthatjuk, hogy egy kórkép kialakulása a kórokozó tulajdonságain túl függ, a szervezet állapotától és a szervezetbe jutott baktériumok számától is. (Ez igaz a Paramyxo¬vírusra is. 1 db vírus még az oltatlan állatot is képtelen megbetegíteni!)

Természetesen védőoltásokkal lehet az immunrendszer teljesítményét növelni, melynek hatására 20-szor annyi Salmonella sem képes izületi problémákat kialakítani, de ez nem helyettesítheti a coccidiosis elleni védekezést. Különösen azért nem, mivel nagyon sok olyan baktérium létezik a bélüregben, mely izületi problémát okozhat, de ellene semmilyen védőoltás nem létezik. (pl.: E.coli, Sreptococcsu stb.)

A fenti okok miatt törekedni kell arra, hogy galambállományunk mentes legyen a parazitától. Ezt igen nehéz elérni, hiszen az enyhe fertőzés sohasem jár látható tünetekkel.

A mentesség kialakításának és fenntartásának egyik gyakran alkalmazott metodikája a pár hetente történő ccoccidiostatikum (pl. ESB3 pulvis, Neophycoccin) itatás. Ezen metodika több hátrányos tulajdonsággal rendelkezik a drágaságán kívül:

• Az állandó itatások során nem tudhatjuk, hogy mikor alakul ki rezisztencia vagy mikor fertőződik állományunk másfajta parazitákkal (pl ascaridia, capillaria amik szintén "lyukat" üthetnek a bélhámban)
• Ha nincs fertőzés, fölösleges adni a gyógyszert
• Bizonyos coccidiostatikumoknak antibakteriális hatása is van, ami károsan befolyásolja a bélflórát

  Laboratóriumi tapasztalatok alapján hatásosan akkor tudunk védekezni a parazitozis ellen, ha a fertőzést a kezdeti stádiumban diagnosztizáljuk és gyógykezeljük.

  E dolgot megvalósítani úgy tudjuk, hogy állományunk székletét havi rendszerességgel vizsgáljuk (bélsár-parazitológiai vizsgálat).

  Az újrafertőződést célszerű megakadályozni, melynek forrása - igen meglepő módon - a környezetünkben előforduló coccidiosissal fertőzött galambdúc. Ezért is lényeges az, hogy egyesületi szinten történjen a probléma orvoslása. Ellenkező esetben a fertőzés csak ingázik a galambdúcok között és így akkor sem érhető el tartós siker, ha minden egyesületi tag rendszeresen védekezik a coccidiosis ellen.

  E védekezési eljárásokat igen hatékonyan egészíti ki a naponkénti takarítás. Lényeges, hogy naponkénti, mivel a coccidiumok ennyi idő alatt képesek burkot képezni (Z.kép burkos oocysta) Burok hiányában NEM képesek megfertőzni galambjainkat, így a rendszeres takarítással tovább tudjuk csökkenteni a fertőzés lehetőségét.

  Az egészséges galambállomány egyik pillére a belső parazitáktól való mentesség, melynek szerves részét kell, hogy képezze a coccidiumoktól való mentesség. Sajnos igen kevés figyelmet szentelünk az első ránézésre jelentéktelen problémának, pedig ennek hiányában a legjobb vakcinákkal sem lehetünk teljesen nyugodtak állományunk egészségét illetően.

  
  Dr. Hegedűs György-Tamás