A tolltüszőatkák előfordulását számos madárfajban (kanári, papagáj, stb.) észlelték (Keymer, 1982, Hoover és csoportja, 1988.) A nemzetközi szakirodalom 3 különböző tolltüsző-atka fajról tesz említést: Syringophillus, Harpyrhyncus, Dermoglyphus (Radford, 1952, Keymer, 1982). Irodalmi adatok alapján galambokban a Syringophillus és a Dermoglyphus fajok fordulhatnak elő. Vizsgálataink során csak Syringophillus genusba tartozó atkákat találtunk, más közlemények egyéb fajok hazai előfordulásáról számolnak be. (Rózsa, 1990)

Hazai dísz és postagalamb-állományokban az utóbbi időben mind szélesebb körben jelentkeztek bizonyos korábban nem tapasztalt toll elváltozásokat. Klinikailag először a begy tájékán jellemző alopeciás terület alakul ki, a madarak lecsipkedik az atkával fertőzött tollukat, és fokozott tollritkulás jelentkezik ezen a tájékon. Az irrtáció következtében az állatok legyengülnek a versenygalambok sportteljesítménye csökken, a díszgalamboknál esztétikai hibaként súlyos beszámítás alá esik a bántalom.

A vizsgálataink alapján a tünetek két formába jelentkeztek.

1. Látens fertőzés stádiuma: Ezen azt értjük, hogy a tollak fedése miatt csak az udvarlási szezon kezdetekor tapasztalható tollhiány a him galambok begytájékánál. Alaposabb fizikális vizsgálattal azonban felfedezhető az elváltozás a többi galambon is akár 2 cm átmérőjű nagyságban. Közelebbről tekintve a tollhiányt, a bőr felszinéhez közel történő toll lecsípésből adódik. (Mintha pengével vágták volna el a tollakat) Valószínű , hogy az atkák okozta irritáció miatt a galambok saját maguk csípik le a tollat, így próbálván a parazitától megszabadulni.
2. A másik megjelenési formája az állomány nyugtalankodásába, borzolt tollazatába, csökkent takarmányfelvétel és értékesülésben összegezhető. Klinikailag parciális alopecia a nyak ventrális régiójában és az axilláris tájékon "abnormális" , fejletlen tollak megjelenése volt tapasztalható (un."tüsketollak és véres "tollak megjelenése). Egyes esetekben hyperkeratosis is megfigyelhető volt. Ezek következtében más interkurrens betegségek jelenhetnek meg az állományban.

Vizsgálataink a sporttársak által beküldött 76 egyedre terjedt ki. Egy részüknél klinikailag jól manifesztálódott az elváltozás, egy kisebb hányaduknál csak az érintett területről vett tollminták mikroszkópos vizsgálata derített fényt a parazitózis tényére. A zászlójától megfosztott tollakban 95% gyakorisággal lehetett kimutatni az atkát. Az elváltozás környékéről vett épp (zászlóval még rendelkező) tollakból csak 4,8%-os gyakorisággal sikerült a parazitát kimutatni. Jellemző volt, hogy a fertőzés nagyságrendileg azonos földrajzi régióból származtak. (pl.: Hódmezővásárhelyi illetve környéke). Lényeges hangsúlyozni azt, ha egy állományban súlyos infekciót igazoltunk, akkor a környező állományokban enyhébb-súlyosabb fertőzöttségre is számítani lehet.

Kórszövettanilag vizsgált tollakat a szövettani vizsgálat előtt clorlactophenolos áztatásnak érdemes alávetni Az így elkészült szövettani preparátumokban 0-5 atka volt található. Egyes negatív eredmények viszont az ismételt vizsgálatkor (új metszési sík) pozitivitást mutattak. Az alábbi módszerrel vizsgált tollakból 75% valószínűséggel sikerült kimutatni a kórokozót. (Dorrestein at all, 1997, Avian Pathology).
 

Az atka kimutatásánál fokozottan kell ügyelni a mitagyűjtésre. Mivel a kórokozó a tollcsévében található (1 és 2 nyíl), így a tollat csévével együtt kell eltávolítani. Ezt folyamatos enyhe, óvatos húzásal tudjuk elérni. A rossz mitavétlezés hamisan negatív eredményre vezethet. Ezen metodika alapján gyűjtött mintát 40-100X-os nagyítással vizsgáljuk.	Érdemes a jobb kimutathatóság és átláthatóság érdekében a tollcsévét félbevágva vizsgálni. A minta félbevágása ellenben hamisan negatív eredményhez is vezethet, mert így "kiúszhatnak" a tollcsévéből a paraziták a tollzászló környezetébe vagy akár egy-egy hámpikkely vagy légbuborék is elfedheti a parazitát.	Félbevágott cséve vizsgálatakor mindig át kell tekinteni a környezetet is!	A kimutatást nehezíti az atka oldalnézeti képe meglehetősen jellegtelen, így könnyen ősszetéveszthetjük tollrészletekkel vagy egyébb szennyeződéssel!

A szokványos ektoparazitikumok (klórpirifosz, fenoxikarb, piretroidok) használata nem nyújt hatékony védelmet. A nemzetközi irodalmi adatokat követve az ivermectin (1%) készítményt alkalmaztuk a megfelelő higításban hazai galambállományokban terápiás célból. A terápiás eredmények igen kedvezőek voltak. A lokálisan alkalmazott (pour-on) készítmények a vizsgálataink szerint nem voltak kielégítő hatékonyságúak. Lényeges a szisztémás kezelés hangsúlyozása, mivel a hatóanyag vérárammal történő tolltüszőbe való juttatása kiemelendő fontossággal bír.

A galambokban előforduló tolltüszőatkák, hazai előfordulása napjainkban egyre szélesebb körben tapasztalható. Indokolt tehát a laboratóriumi eredményekre alapozott megfelelő dózisban és megfelelő ideig alkalmazott kezeléssel mentesítésre törekvés fontosságára felhívni a figyelmet.